Re: Zero kara hajimeru isekai seikatsu 2. évad

Bevezetés ------------ Íme mindenki kedvence, az újonnan felkapott, light novelből készült anime, melyből nagy sikereihez méltón számos mangaadaptáció is készült. A siker akkora mértékű volt Japánban (2015 novemberétől 2016 májusáig számított eladási lista 10. helyén állt), hogy ma már angol fordítások is készülnek mind az eredeti műből, mind pedig a három mangaadaptációból. Az eredeti alkotást, mely Tappei Nagatsuki tollából származik, a Media Factory dobta először piacra 2014 januárjában, s azóta további 8, összesen 9 kötetet nyomtak belőle. A mű eredetileg egy Shōsetsuka ni Narō című weboldalon látott napvilágot 2012 áprilisában. A gyönyörű illusztrációkat Shinichirou Otsuka-nak köszönhetjük. De vajon mi teszi a Re:Zero-t ennyire népszerűvé? Mi a sikerének titka? Ezt próbálom röviden tárgyalni eme ismertető keretei között. Történet ----------- A történet szerint Natsuki Subaru (Kobayashi Yuusuke - 小林 裕介 - Arslan – Arslan Senki) hirtelen egy teljesen másik fantasy világba kerül, s ahogy a cím is mondja, ott nulláról kezdve próbálja megteremteni a szerencséjét, s valahogy túlélni. A helyzet iróniája, hogy főhősünk egy kisbolti vásárlás közepette vándorol el az új világába, így nála marad a telefonja, s a bevásárlás eredményeként például zacskós ramen és chips is. Ez utóbbi szituációt én egy hasonló animében se láttam. A főhősnő, Emilia (Takahashi Rie - 高橋 李依 - Ichinose Futaba – Sore ga Seiyuu!), aki egy ezüsthajú fél-elf „lélek használó” (Spirit User - Seirei Tsukai). Rögtön az első részben megtöri a felfestett idillt főszereplőink brutális halála. Ekkor derül fény főhősünk különleges „Return from Death” képességére, melynek neve is mutatja, hogy vissza tud jönni a halálból, mégpedig életének egy meghatározott pontjáig. Ez a történet elején az a pillanat, amikor az új világba érkezik, de ez később változni fog. Ebből is kikövetkeztethető, hogy a történet szakaszokra bontható. Subaru minden szakaszban egy problémával szembesül, mely végén ha rossz döntést hoz, szokás szerint elhalálozik. A szakaszosság ellenére a történet nem mondható unalmasnak vagy vontatottnak, hisz szerencsére nincsenek ismételt jelenetsorok. A történetben későbbiekben is visszatér az idilli hangulat, valamint közelebbről megismerkedhetünk Emilia-val s az őt körülvevő emberekkel, továbbá betekintést kapunk a világ társadalmába s politikai helyzetébe. Meglepő volt számomra, hogy a történet már az első dupla-résznél belecsap a lecsóba, s megmutatja nekünk igazi valóját. Elsőre egy Log Horizon vagy KonoSuba jellegű animénék tűnhet, de az alapszituációtól eltekintve kicsit sem hasonlít az előbbiekben említett művekhez. Az anime az eredeti mű 9. kötetéig adaptálta a történéseket. Megvalósítás ---------------- Az animeadaptációt a White Fox stúdiónak köszönhetjük, mely a Steins Gate című animéjük miatt kapta meg a lehetőséget eme mű adaptációjára, ugyanis a producerek külön emiatt kérték föl őket. A képanyagot és a történetet is hibátlanul adaptálták, az animáció talán egyedül az állatok számítógépes megvalósítása terén kifogásolható, egyébként én tökéletesnek mondanám. A történet vezetése, ritmusa – hasonlóan a stúdió korábbi munkáihoz – remek. A befejezésre is hagytak elég időt, s egy fillert sem láthatunk az animében. A főbb szereplők, s rengeteg mellékszereplő is jó szinkronhangokat kaptak. Szerintem mindenki megtalálhatja ebben az animében legalább egyik kedvencét. Külön kiemelném a következő szinkronhangokat ajánlásul: Fujiwara Keji (Leorio – Hunter x Hunter 2011), Horie Yui (Kushieda Minori – Toradora), Takehito Koyasu (Doujima Gin – Shokugeki no Souma), Matsuoka Yoshitsugu (Kirito – Sword Art Online), Horiuchi Kenyuu (Pain – Naruto: Shippuuden) és végül de nem utolsó sorban Nakamura Yuuichi (Kuroo – Haikyuu!!). A betétdalokat Suehiro Kenichirō-nak köszönhetjük, és kijelenthetjük, hogy remek munkát végzett, a dalok mondhatni tökéletesen illenek az egyes jelenetekhez. Suehiro az olasz zeneszerző, Ennio Morricone műveiből vette inspirációját. A rendező, Watanabe egyes részekben teljes, vágatlan dalokat használt, mely nem gyakori az animék világában. Az ending és opening számok is mind-mind fantasztikusak. Az első openinget Konomu Suzukinak köszönhetjük, eme számot a mai napig nem untam meg, s még mindig rajta van a kedvenc lejátszási listámon. Az első endinget és a második openinget a MYTH & ROID nevezetű együttesnek köszönhetjük. A második endingben pedig a főhősnő csillantja meg énekhangját, hasonlóan a Sore ga Seiyuu!-ben nyújtott teljesítményéhez, ez a dal is kifogástalan. Vélemény és Ajánlás ------------------------ Ahogy azt az előbbi pontokban kifejtettem, az anime első pillantásra egy főnyeremény. Gyakorlatilag minden megvan egy jó sorozathoz: szinkronhangok, stúdió, az igényes megvalósítás, a szép animáció s nem utolsó sorban adaptálni való történet, de itt kérdezhetitek tőlem, vagy azoktól az ismerőseitektől, akik már látták eme művet, hogy megvolt-e benne az a plusz, ami miatt kiemelkedik az animék sorából és ami miatt ennyien szeretik? S véleményem szerint megvolt. A jó adaptáció meghozta gyümölcsét, s egy remek művet kaptunk végeredményként, szerintem ez az, ami miatt az anime ilyen sikeres: az eredeti mű adaptációja, a karakterdesign s az érzet, melyet a két mű nézése/olvasása közben tapasztalunk, mind-mind ugyanaz. Gyakorlatilag egy tökéletesen adaptált művet láthatunk. S hozzátenném, hogy már az eredeti mű is letehetetlen, nemhogy az anime!